Visegrádi kirándulás
Kollégiumunk hagyományos tavaszi kirándulását május 28-án, szombaton tartotta. Úti célunk a Dunakanyar volt: Visegrádot fedeztük fel.
Korán reggel vonattal indultunk Vác felé, pontosan arra, amerre 1846-ban megnyílt az első magyar vasútvonal. Mi persze nem álltunk meg Vácnál, ma már a sínek jóval távolabbra is elvisznek. Alig egyórányi zakatolás után már Nagymaroson reggeliztünk, majd komppal keltünk át a Dunán Visegrádra. Először a királyi palotát kerestük fel, mely a XIII. századtól szolgálta uralkodóinkat. Nyári szállása, tehát ahogy ma mondanánk, nyaralója volt Anjou Nagy Lajosnak, Luxemburgi Zsigmondnak, és később Mátyás királynak is.
Ezután sétáltunk el a Salamon toronyhoz, melyet még IV. Béla építtetett a XIII. században, a tatárjárás után, bár a legendák szerint már a XI. században is itt raboskodott a nyughatatlan Árpád-házi Salamon király – innen ered az elnevezés is.
Már a toronyhoz is kis emelkedő vezetett, de a java még hátra volt: ahhoz, hogy feljussunk a Fellegvárba, meg kellett másznunk a visegrádi hegyoldalt. Az idő kegyes volt hozzánk, bár ahogy egyre meredekebbé váltak a hegyi ösvények, úgy vált a kellemes napsütés kínzó, izzasztó hőséggé, de végül feljutottunk. Sokak sajnálatára, de talán még többünk örömére, most kihagytuk a Fellegvár kiállítását, hiába, a múltból is megárt a sok! A hegymászás fáradalmait a nyári bob pályán pihentük ki – már amennyire pihenni lehetett egy, a hegyoldalon lefelé száguldó lélekvesztőn. Miután ezt is túléltük, a hegyről visszajöttünk Visegrádra, és ahogyan kora délelőtt is, kompra szálltunk, csak most az ellenkező irányba. Nagymarosról vonattal érkeztünk vissza Budapestre.
A kirándulásról mindenki élményekkel gazdagodva kellemes fáradsággal tért haza. Legtöbbünk már most eldöntötte, hogy jövőre sem fogja kihagyni a József Attila Kollégium közös kirándulásait.
Képek a galériában megtekinthetőek.